SONY DSC Petrofszky Zoltánnak hívnak és 1966-ban a tűzlovak évében, a vízöntők havában, februárban és a mesterszám napján, 6-án, láttam meg a napvilágot Debrecenben.

Kilenc éves koromtól nagyon sok dolog kezdett el érdekelni, foglalkoztatni. Többek között az ezotéria, metafizika különböző válfajai, az emberi gyógyító energiák, mozgáskultúrák, így maga a csontkovácsolás is. Könyvtárról könyvtárra jártam, hogy így is minél több ismeretet gyűjtsek össze.

Később (23 évesen), ezeket az energiákat kihasználva értem el saját magamon is eredményes gyógyulásokat, súlyos és kevésbé súlyos problémákkal kapcsolatosan.

Magával a csontkovácsolással még gyerekként ismerkedtem meg Erdélyországban. Szüleimmel sokat jártunk éveken keresztül nyaranta, és nem ritkán telente is Erdélyben. Ilyenkor nemcsak a turisták által kedvelt célpontok voltak a célhelyek, hanem az eldugott kis hegyi falvak is.

Ezeken a helyeken még családon belül öröklődtek a természetes gyógyítással kapcsolatos ismeretek, így maga a csontkovácsolás, ínkenés, ideggyök-masszás is. Régen még majd minden faluban voltak ezekkel foglalkozó, természetes gyógymódokat ismerő nők, férfiak.

Engem leginkább a csontkovácsolás ragadott magával. Csodálattal töltött el hallva, látva, hogy átmozgatva, átropogtatva az emberek azonnali javulásra kaptak.

Eleinte csak figyeltem, figyeltem és figyeltem. Később azon vettem észre magam, hogy ezek az emberek magyarázzák, mutatják, hogy mit, hogyan, miként, miért kell csinálni. Kicsivel később már kérték, hogy én csináljam. Felemelő érzés volt, hogy átengedték nekem ezek a nagy tudású emberek.

Eleinte itthon a gyerektársaimon, gyerektársaimnak mutogattam a szerzett tudományomat. Így elmondhatom, hogy nemcsak a csontkovácsolási alapokat szereztem meg gyerekként, hanem némi tudásra is szert tettem.

Évek során egyre több csontkovácsolás technikát tanulmányoztam és egyre több ember technikáját figyeltem meg. Folyamatos fejlődésen mentem keresztül és mikor, milyen gyakorisággal használtam vagy kerestem más utakat és tértem ismét vissza az „alapokhoz” a csontkovácsoláshoz.

Tanultam és tanulmányoztam különböző technikákat Magyaroktól, Erdélyiektől, Oroszoktól, Hollandoktól, Ukrántól és Japánoktól.

Lágy-csontkovácsolást, Hard-csontkovácsolást, Táltos Masszázst, Yumeiho masszázst, Tuina masszázst, Thai masszázst és Alternatív mozgás-masszázst (terapauta).

A mai napig is tanulok és fejlesztem magam technikában, anatómiában, valamint vizsgálati és ok- okozati összefüggésben.

Kifejlesztettem a saját közérzetjavító átmozgatási technikámat. Ezért is szoktak úgy hívni, hogy „Csontkovács Petró”. Gyerekek meg csak egyszerűen „A tornáztató bácsi” vagy a „Csontos bácsi” néven illetnek.

Oktatást is vállalok.