Alapvetően maga a csontkovácsolás vagy a közérzetjavító átmozgatás nem fáj. Igaz nem egy ellazult, relaxációs állapotot eredményez, mert itt a kezelésben részesülő is majd folyamatos mozgásban van. Háton, hason, oldalt, ülve vagy éppen állva.

De a végeredmény magáért beszél. „Csodálatos érzés” „Lebegő érzés” „Sokkal könnyebbnek érzem magam” „Mintha nem lenne gerincem, olyan könnyű” szokták mondani.

A nem megszokott mozdulatok közben vannak furcsa érzetnek titulált (a kezelésben részesültek, szokták mondani), hatások, amik az eredményt kiváltják. És ezek a furcsa szokatlan, szélsőséges mozgások látványa az emberekben kelthet olyan gondolatot, hogy ez fájhat.

A fájdalom akkor jelentkezik, ha pl. idegbecsípődés, neuralgia van jelen és ezt a becsípődést, neuralgiát kiváltó okot szüntetjük meg akár lumbális szakaszon vagy a test bármely szakaszán. De ilyenkor amúgy is fáj, hasogat, nyilall. Nem?

Nagyon-nagyon alacsony fájdalomküszöbbel rendelkező egyénnél is jelentkezhet kisebb mértékű fájdalom, de csak a test egyes pontjain. Ezért az átmozgatás előtt tudatni kell a csontkováccsal, hogy ön érzékenyebb, mint az átlag és ennek megfelelően válassza az átmozgatás erősségét.

De a csontkovácsolás vagy közérzetjavító átmozgatás közben is folyamatos a kontaktus a fájdalmak elkerülése érdekében. Vagyis itt van a lényeg. A csontkovácsolást vagy a közérzetjavító átmozgatást, egyénre kell szabni. Mert más-más erőséggel, metódussal kell egy 124kg-os jó fizikumú embert, vagy egy 21kg-os gyereket, vagy egy 90 éves nénit, vagy egy csontritkulásos embert kezelni.

Akik közérzetjavító átmozgatásban részesültek, azok mondják, hogy: „átélni sokkal kellemesebb és jobb, mint a másikat nézni”. Főleg bemutatók alkalmával mondanak egymásnak ilyet az emberek, hogy: „ide sokan ijedt arccal mennek be, és mosolyogva jönnek ki. Hogy van ez?”.

A gyerekek majd végig nevetik, vagy mosolyogják a mozgatásokat. A nagyon idős emberek meg jól eső mosollyal nyugtázzák.

Vajon miért vannak ezek? Biztos nem azért, mert „nagyon” fáj!!!!